ma az irodában. Mindenki kitalált valamit, hogy leléphessen. Az egyiknek a foga fájt, a másik -na jó - szabadságon van, a harmadiknak érik a gyümölcs a kertjében, le kell szedni, befőzni, stb. Én meg 2órakor úgy döntöttem, hogy bezárom a "bazárt" és elmegyek. Hét végén "oroszlánkölyköknek" születésnapjuk van, jönnek hozzám, "nagykanál" lesz. Szóval én meg az előkészületekkel foglalatoskodtam. Bevásárlás, pakolás, cipelés. Jól ki is készültem ebben a nagy melegben. Gondoltam kicsit lepihenek. Bekapcsoltam a TV-t , az egyik csatornán egy pszichiáter társkereső műsort vezetett. Még nem láttam ezt a műsort soha, gondoltam kicsit belenézek. Háááát... Korosztályom bizakodó, naiv nőtagjai telefonálgattak, megadták korukat, méreteiket,  telefonszámukat, és most várják a lovagok jelentkezését. Sajnálom őket. Rengeteg rossz élményben lesz részük, eszméletlen megalázó helyzetekbe lehet ilymódon kerülni.

Korábban egyszer én is regisztráltam egy ilyen - monjuk szolid - társkereső oladalra. És evvel rengeteg rossz tapasztalatot gyüjtöttem a társkeresés ilyen formájáról. Néhány történet. 

Könyvelő úr jelentkezik. Leírja magáról, hogy mamával lakik, sokat dolgozik, megértő társat keres. Válaszoltam, majd rövid levelezés után kérte, hogy találkozzunk.Jó. A Blahán a parkolóban az X rendszámú, milyen márkájú autónál. Már a helyszín és a módja is kicsit meglepő volt. A kocsit egy lámpa alatt találtam meg, jó volt a világítás, nem ült benne senki. Kicsit vártam, egyszercsak a Corvin mellől elővágtat egy temetkezési vállalkozó külsejű, fekete öltönyös, ősz-kopasz pasi, hajlott hátával, vizenyős kék szemmel. Nyújtom a kezem felé, de ő nem fogadta. Közölte velem, hogy másra számított, bocs. Beült a kocsiba és otthagyott. Tehát a Corvin mellől leskelődött egy ideig, de hogy mi volt velem a baja azt nem mondta. Le voltam forrázva.

Ügyvezető úr fényképes regisztrációjával. Jelentkezik, válasz, rövid levelezés, találkozás. Leültünk egy kisvendéglő teraszára. Rendel. Kisfröccs. Rágyújt. Ahhoz képest, hogy nemdohányzó, antialkoholistának hirdeti magát. Néhány kisfröccs kíséretében mesél, mesél hosszasan magáról, családjáról, munkájáról, zsenialitásáról. Kb 3 óra múlva megkérdezi "és veled mi van?"  Ezek után semmi. Már elég későn volt, hát megkért, hogy fuvarozzam haza. Valahol az M3-as mellett valamilyen lakótelepen lakik. Hát ehhez is pofa kell! Még a kocsiban gondolta, kicsit megtapogat. Ezt talán már nem kéne, nem hagyom. Bucsuzáskor: holnap elutazom egy hétre Olaszországba, majd hívlak . Na, azóta hív! Ja, és hiányzott elől a foga.

Nyomdász. Jelentkezik, válasz, levelezés. Kérése: rakjál fel magadról fényképet. Akkoriban épp átalakítás alatt állt a gépem, nem  volt benne fénykép, nem tudtam képet feltenni. Levél jön: sajnálom egy másik nőnek van fényképe, vele folytatom az életem.  Na, ha ezen múlott, jobb, hogy nem jött össze!

Dús fantáziájú huszonéves örömszerzés céljára keresett meg.

Elég rövid idő után lejelentkeztem. Igy most magányosan "tengetem napjaimat". Talán jobb azért így, mint egy félnótással küszködni! Ennél már csak egy normális emberrel együttélni lenne jobb! De mit csináljak, ha nem jött össze!