nethaver

Szombaton lezajlott a születésnapi buli! Jó volt nagyon. Ajándékozás, meglepődés, öröm, fiom kaják -nem azért, de én készítettem-, kajálás, "Anyu ez nagyon finom" dicséretek, kis nosztalgia a régi születésnapokról. Szóval nagyon jó volt. Szombaton  itt aludtak még "oroszlánkölykök", aztán vasárnap délelőtt utaztak, mert hát otthon még vásárolni kell és a bolt koradélután bezár.  És akkor "a régi ház körül üres lett minden". Volt még egy kis házimunka, aztán TV unalomig.

Szóval az öregségben  nem az a baj, hogy elteltek az évek, hanem a kilátástalanság. Mert fiatalon még lehetőségek vannak előtted, bármi megtörténhet, tudsz tervezni hosszútávon. De én már csak annak örülök, hogy tudok dolgozni, hogy van hol dolgoznom, - ki is használnak rendesen -, belőlem már csak nyugdíjas lehet, és mindezt barátomnak, az internetnek mesélhetem el. Mert  barátaim, barátnőim már vagy nincsnek, vagy akik maradtak "agyilag olyan zoknik", hogy nem lehet velük csak a szomszéddal történt konfliktusokról bészélni, vagy a "kutyám rendesen pisilt, kakilt (bocs)" a téma. Én meg még nem tartok itt. Szoktam mondani a fiamnak, ha eljutok ebbe a stádiumba, azért fogadjon  el, gondoljon arra, hogy én is voltam valaha épeszű. Hű de dühös ilyenkor! Anyu , te soha nem leszel ilyen! Ki tudja?! Nem jó dolog megöregedni!

Az Anyukám jut eszembe. Milyen méltósággal viselte a korát! Soha nem panaszkodott, nem voltak ilyen gondolatai. Vagy megtartotta magának. Akkor még nem volt internet, meg blog. 

Na, most hogy kipanaszkodtam magam, megyek ebédelni. Délután meg TV. Nem, inkább internet! Elmehetnék valahová, de nincs annál szomorúbb látvány, mint egy magányosan sétáló hatvanas nő. Aki ráadásul nem is néz ki nagyon szakadnak.

Mindenkinek szép napot!