A francba! Miért ilyen velem az élet! Tuladonkép (majdnem) mindent megkaptam eddig az életemben, amire vágyhattam. De..... nem akkor, amikor szükség lett volna rá, nem olyat, nem annyit, és ha mégis közelített a megfelelőhöz, akkora árat kellet érte fizetnem.....
A rohadt életbe, miért volt ez így? És még nem tudom mennyi van hátra. Hatvanhárom leszek (remélem) rövidesen és még mindig csalódnom kell mindenben. Annyit küzdöttem már életemben, annyi baj, gond volt, örökös problémamegoldásban éltem. Na és most? Itt ülök egy lakásban egyedül (amire még a következő életemre is el vagyok adósodva), próbálom berendezni. Már lassan talán kész is lenne. De...... Mindenben van valami hiba, most egyre várok csak embereket, akik az előzők hibáit javítják. És ha véletlenül készen leszek a lakással akkor mi van? Itt vagyok egyedül és mondhatom rohadt rossz!
És azt veszem észre, hogy egyre rohadtabbul negatív leszek. Már lassan nem is várok az emberektől semmi jót, mert én sem fogok tudni semmi jót adni. Atya ég! Ez már valóban az öregség?! Na idefigyeljetek ez nagyon rossz!
Hú, ez nagyon depisre sikerült! Nem baj, most ilyen vagyok!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.