Igen, ma kivételesen időbe jöttem haza. Az üres lakásba. Hát ez baromi jó! Mi a fenét fogok csinálni két hétig? Mert így hatvan(alig)három évesen dolgozom látástól mikulásig. Így elmegy a nap. Este hulla fáradtan berogyok az ágyba. Hét végén kis takarítás, főzés, mosás, meg ilyen nagyon szexis és izgalmas dolgok.
De nagyon nem szertem az ünnepeket! Nagyon remélem, hogy néhány hónap múlva megtalálom saját ritmusomat. De most még nagyon rossz egyedül és nem tudok mit kezdeni magammal. Ráadásul rettenetesen sajnálom magam. Ez borzasztó! Öreg barátném- aki csak négy évvel idősebb nálam, de agyilag legalább 15-tel - szóval ő az én etalonom. Mindig hasonlítgatom magam hozzá, hogy én már tartok-e olyan rozoga szinten? Véleményem szerint még nem, de a legjobb úton haladok a teljes sötétség felé.
Jézusom! Emberek! Olvassátok és okuljatok! Amíg nem késő! Legyetek egészségesen egoisták! Nem szabad megalkudni soha! Legyen mindig a te érdeked az első. Ez most kicsist furán hangzik, de el kell hinnetek, hogy ezt kell tenni.
Tartsátok össze a családot! Nem jó az a fene nagy libralizmus! Igenis legyen kemény elvárás a családdal szemben Nem szabad mindent rájiuk hagyni. Nem lesztek ettől jobbak a szemükben. Sőt! Kihasználnak és azt hiszik, hogy csak kapni lehet, adni nem kell. És nem szabad egyedül maradni öregségünkre!
Ó, nem osztom tovább az észt, mert nekem sincs sok. Most már tudom, hogy nincs! Késő!!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.