Bizony kedves ötvenes, te is leszel szenilis! Nem kell olyan nagyra lenni, hogy még csak ötvenakármennyi vagy! Én már hatvanakármennyi vagyok, de bírom még az iramot! Iszonyú mennyiséget dolgozom, mindent rendesen elvégzek, nem hagyok semmit holnapra. Persze minden nap egy - másfél órat túlórázok. mert egyedül legalább két ember munkáját végzem és mennyi fizetésért?!Na és mit kapok ma a képembe? Hogy pénteken négy órakor hazamentem, mikor fél ötig tart a munkaidőm. És evvel demoralizálok!A munkaszerződésem szerint fél négyig kellene dolgoznom, csak én ostoba minden nap ottmaradtam. Tudom, hogy összetehetem a két kezem, hogy van munkám és ezt ötvenes is tudja. Ki is használja rendesen. Örülök, hogy van munkám, szeretek is dolgozni, de ez rettentő megalázó helyzet. Ha nem lennék rászorulva most felállnek és otthagynám. De nem tehetem.
Most ezt jól leírtam, de nem nyugodtam meg. Talán napok vagy hetek kellenek, hogy feldolgozzam ezt az iszonyatos megalázást.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.