Történt ugyanis, hogy az én öreg barátnőm eltűnt. Szombat óta hiába hívtam, nem vette fel a telefont. Minden este fel szokott hívni, elmeséli az összes fontos problémáját, hogy mi történt a szomszéddal, a közértessel, a kutyájával, stb. Egyedül él, nem dolgozik, nincs sok ismerőse, igaz barátja meg csak én, nekem meg ő –de már 40 éve tart a barátságunk. Ha egy nap nem hív, másnap én keresem. Szóval hívom szombat esete, nem vette fel. Hagytam üzenetet, hogy majd vasárnap beszélünk. Hívom vasárnap délután, nem veszi fel, este szintén. Na, akkor már kicsit meg voltam lepve. Hétfőn hívom, nem veszi fel. Na akkor módszeresen elkezdtem keresni, de bárkit hívtam senki nem látta. Volt akit mobilon kerestem, de nem vette fel. Még a mentősöket is megkérdeztem. Abban a zuhogó esőben elindultam kocsival a lakásához. Nagyon szép helyen, irtó messze a város szélén lakik. A lakásában sötét volt, szomszéddal nem találkoztam. Ideges voltam és nagyon féltem, hogy baj történt vele. Másnap délelőtt megszólalt a telefonom és az a nő –mondjuk Margit- hívott, aki nem vette fel előző nap mobilját. Benne maradt a számom és visszahívott. Mondom, hogy valami nagy baj lehet öreg barátnőmmel, mert napok óta nem találom. Azt kérdezi: akarsz vele beszélni, itt áll mellettem. Azt hittem rögtön elájulok. Átvette a telefont, én meg csak annyit mondtam, örülök, hogy jól érzed magad, szia! És kinyomtam a telefont. Tegnap hívott, hogy most érkezett meg, Margittal a Bakonyban volt, de hiszen mondta nekem, hogy elutazik! Jézusom! Hogy lehet valaki ilyen pofátlan! Máskor,ha valahová készül, napokig azt hallgatom hogy mennyi és milyen színű bugyit visz magával, stb.
Most az történt, hogy Margit odament érte, és hívta, hogy menjen vele, mert akivel eredetileg utazott volna valamiért nem megy. Ez a buta liba meg elfelejtett nekem szólni, hogy elmegy! Nem baj, örülök neki, hogy kimozdul otthonról, nem kell tőlem engedélyt kérni. Csak arra nem gondolt, hogy én keresni fogom?! Azért mára már megenyhültem. Most beszéltünk nemrég és már csak poénkodtam, hogy milyen buta tyúk, hogy elfelejt mindent, meg ilyesmi. De már igazán nem haragszom. Csak féltettem őt. Hiába a 40 év….
Eh, azért szeretlek te kis ostoba barátném! Maradj meg nekem sokáig!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.